A repülőgép kormányozhatósága és kormányzása

A repülőgép kormányozhatósága és kormányzása

Posted by Prof on szo, 01/26/2008 - 10:17 in

Ha a repülőgép állandó sebességgel, egyenesvonalú, egyenletes mozgást végez, akkor nem csupán a reá ható erők, hanem nyomatékaik is egyensúlyban vannak. Tegyük fel azonban, hogy a pilóta valamelyik kormány felületet az előző helyzeténél kissé nagyobb szögben térítette ki, és ennek során a kormányra ható légerő nagyságát, ele a tömegközéppontra vonatkoztatott nyomatékát is megváltoztatta. Nyílvánvaló, hogy az egyensúlyi helyzet megbomlik, és a repülőgép a nagyobb nyomaték irányába elfordulni igyekszik. Ebből megállapíthatjuk, hogy a tömegközéppont körül forgató nyomatékok egyensúlyának megváltozását kormányzásra is felhasználhatjuk.

A kormáyozhatóság azt jelenti, hogy a gép helyzetét a repülőgépvezetőakaratának megfelelően változtatni tudja.

A vezető fülkében elhelyezett botkormányt előre döntve ("megnyomva") a magasági kormány lefelé tér ki. Ha a botkormányt magunk felé húzzuk ("meghúzzuk"), akkor a kormányfelület felfelé tér ki. A víszintes felületek íveltsége és állászöge is megváltozik mindkét esetben és az ennek következtében keletkező légerő nyomatékának hatására a tömegközéponton átmenő keresztengely körül forgásba kezd a gép. A forgás értelme a botkormány meghúzása után olyan, hogy a repülőgép orra megemelkedik, megnyomása után pedig süllyed.

A hossztengely körüli forgást a gépre ható erők szimetriájának megbontásával érjük el. E célból a szárnyak kilépőéle mentén elhelyezett csűrőlapokat egymással ellentétes irányba térítjük ki. Azon a szárnyfélen ahol a csűrőlap lefelé tér ki, a szelvény íveltebb lesz, állásszöge megnő, tehát menő rajta a felhajtó erő. Ezzel szemben a másik oldalon ahol a kormánylap lefelé tér ki, az állászög csökken, és itt a felhajtóerő kisebb lesz, mint a kitérítetlen kormányok esetén volt. Mindennek eredményeképpen aszimetrikus felhajtóeő jön létre, amelnyek eredője töbé nincs a repülőgép szimetria síkjábanés ezért a hossztengely körül forgatónyomatékot ébreszt. A repülőgép ennek hatására megdől. A dőlés mindig abba az irányba következi be, amerre a botkormányt kitérítjük.

A függőleges tengely körüli elfordulást az oldalkormány segítségével vezérelhetjük, amit a vezetőfülkében lévő lábkormánnyal működtetünk. Amikor a bal pedált előrenyomjuk ("balra belépünk"), akkor az oldal kormány balra tér ki.

A repülőgépet e három kormányszerv egyidejű és harmonikus működtetésével kell kormányozni.

A kormányok kitérítése közben keletkező erő a botkormányon és a lábkormányon érezhető. Ezek az erők a kormányfelületek kitérítési szögével arányosan nőnek, ami a vezető számára nagy előnyt jelent, mert anélkül, hogy ehhez bármilyen szögállásjelző késülékre szükség lenne, a kormányerő nagyságából következtethetünk a kormány kitérítésének mértékére.

Fontos tudnunk, hogy a kormányerő a sebesség növekedésével is arányosan nagyobbodik.

A jól szerkesztett repülőgépek tömegközépponján átmenő képzeletbeli tengelyek körül normális repülési viszonyok között igen kicsiny forgatónyomatékok keletkeznek. Az egyensúly fenntartásához ezért viszonylag ksi kormánykitérítések szükségessek, melyek az egyenletes mozgási állapotot nem zavarják meg.